Bucsa Község Békés megye legészakibb részén található település Füzesgyarmat és Karcag között. A települést átszelő 4206. számú közút jelenti a kapcsolatot az országos úthálózathoz,   mely  a falutól 13 km-re csatlakozik  a 4. sz. főútvonalhoz, a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőség Karcagon található.   A falu a  Sárrét-csatorna  partján fekszik, a Hortobágy-Berettyó főcsatorna közelében. Bucsa és környéke már az újkőkor idején lakott hely volt, de megtalálták  nyomát a réz-kor, bronzkor és vaskor népeinek is. A  település első írásos említése 1321-ből származik, amikor a Barsa nemzetség osztozásakor apa, fia és családja kapja. Bucsa a középkor folyamán mindvégig az e nemzetségből származó Nadányiak  birtoka volt. A környék akkoriban a Tisza és a Körösök , Berettyó által elárasztott "valóságos vadvízország" volt. 1412-ben Békés megye rendjei bizonyították, hogy Apajvára, Keszegestó és Szőle-sziget Bucsához tartoznak. 1586-ban Ványával és Ecseggel egyidőben porig égették a törökök, lakói a felvidékre menekültek. A XVIII. században elnéptelenedett, pusztává vált Bucsa is. 

A mai Bucsa alapjai a XIX. század második felében kezdenek kirajzolódni. Elnevezése ekkor Bucsa-Újülés, lakói többnyire agrárproletárok. A bucsai határban a bárói birtok mellett a helyi gazdák is jelentős földtulajdonnal rendelkeztek, mindez azonban nem volt elegendő arra, hogy a rohamosan növekvő lakosságot teljes mértékben ellássa munkával, ezért  sokan kubikosként eljártak más határba dolgozni, mások  napszámosként keresték a kenyerüket jórészt idénymunkákon.1894-ig Schwarcz Ferencnek volt itt nagybirtoka, aki több mint  tízezer holddal rendelkezett. 1895-ben báró Gustav von Springer vásárolta meg a birtokot, majd 1905-ben lányának Marie Cecilie von Springernek, (Fould Jenő bankár feleségének) ajándékozta nászajándékként. Bucsa község közigazgatásilag 1941-ig Füzesgyarmathoz tartozott. 1941-ben alakult önálló képviselő-testülete és jegyzősége  és azóta használja újra a régi keletű Bucsa nevet. A II. Világháború a bucsai lakosok közül is sok áldozatot szedett. 

A jelenkori falutörténet legnehezebb időszakát jelenti az 1993-tól kezdődő időszak amikor a nagyarányú munkanélküliség az önkormányzat erőfeszítése ellenére rendkívüli problémákat okoz, az Önkormányzatnak újra meg újra  komoly erőfeszítéseket kell tennie , hogy  megőrizze intézményei működő képességét. A községbe látogatókat szép rendezett falukép fogadja .

A Sárrét partján, a Hortobágy-Berettyó mentén , a közeli erdőkben a természetbarátok értékes  állat, és növényvilágot fedeznek fel. A délibábos pusztai táj, a szépen művelt földterületek, a hullámzó gabona, vagy a virágzó napraforgótábla , a Hortobágy-Berettyón riadozó madársereg egyre több vendéget vonz Bucsára. A falusi turizmust kedvelők számára a falukörnyéki erdők, rétek,   vízpartok sok szép élményt ígérnek,  a közeli Dévaványai Túzokrezervátum által védett területeken pedig még a világritkaságnak számító  túzokot is megpillanthat a természetbarát.